Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Katolikus Anyaszentegyház kétezer éves történetében igen kiemelkedő helyet foglal el a kultúra. Az Egyháznak mindig is igénye volt arra, hogy a lehető legmagasabb művészi értékekkel fejezze ki hódolatát az Egy, Igaz, Élő és Szent Istennek. Ezért kérte fel egy-egy műalkotás elkészítésére kora legkiválóbb művész géniuszait a kezdetektől napjainkig.

A művészeti ágak közül a zenének mindig is kiemelt szerepe volt. A liturgiában betöltött szerepe igen jelentős. A zene az a nyelv, amely kitudja mondani a kimondhatatlant. A zene, amely megérinti az ember legmélyebb bensőjét is. Kifejezi a lélek hódolatát, örömét, vagy éppen leírhatatlan fájdalmát.

Népénekekből való válogatás az alábbi honlapon: HITTANSULI

A zenei műfajok között kitüntetett helye van a gregoriánnak.

"A gregorián ének, vagy összefoglaló névvel gregoriánum (cantus gregorianus), a római egyház ősi egyszólamú, latin nyelvű, liturgikus éneke. Először a IX-X. században jegyezték le, szoros értelemben ezt a törzsanyagot nevezzük gregorián éneknek. Elnevezése Nagy Szent Gergely pápa (590-604) liturgiai és énekrendező tevékenységére utal, melynek alapja Johannes Diaconus Gergely-életrajza 860 körül, mely szerint ő az antifonále szerzője, a Schola Cantorum megalapítója, a fő énekmester, aki még öreg létére is, a nyugágyán fekve, korbáccsal felügyel az énekes gyermekek munkájára. És megjelennek a kódexekben azok a képek, amelyeken Gergelynek a természetfeletti ihlet galamb képében sugallja a dallamokat." (katolikus.hu)

 

Szépen fogalmazza meg mindezt Oliver Messiaen, XX. sz.-i francia zenetudós:

„Egyetlen olyan zene létezik, amely liturgikus, amely ugyanakkor a lélekhez is szól: ez a gregorián ének. A gregorián ének egy időben birtokolja azt a tiszta örömet, könnyedséget, amelyre a léleknek az igazság felé vezető úton szüksége van."